állampolgár

Definition from Wiktionary, the free dictionary
Jump to: navigation, search

Hungarian[edit]

Etymology[edit]

állam +‎ polgár

Pronunciation[edit]

  • IPA(key): /ˈaːlːɒmpolɡaːr/
  • (file)
  • Hyphenation: ál‧lam‧pol‧gár

Noun[edit]

állampolgár ‎(plural állampolgárok)

  1. citizen (legal member of a state)

Declension[edit]

Inflection (stem in -o-, back harmony)
singular plural
nominative állampolgár állampolgárok
accusative állampolgárt állampolgárokat
dative állampolgárnak állampolgároknak
instrumental állampolgárral állampolgárokkal
causal-final állampolgárért állampolgárokért
translative állampolgárrá állampolgárokká
terminative állampolgárig állampolgárokig
essive-formal állampolgárként állampolgárokként
essive-modal
inessive állampolgárban állampolgárokban
superessive állampolgáron állampolgárokon
adessive állampolgárnál állampolgároknál
illative állampolgárba állampolgárokba
sublative állampolgárra állampolgárokra
allative állampolgárhoz állampolgárokhoz
elative állampolgárból állampolgárokból
delative állampolgárról állampolgárokról
ablative állampolgártól állampolgároktól
Possessive forms of állampolgár
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. állampolgárom állampolgáraim
2nd person sing. állampolgárod állampolgáraid
3rd person sing. állampolgára állampolgárai
1st person plural állampolgárunk állampolgáraink
2nd person plural állampolgárotok állampolgáraitok
3rd person plural állampolgáruk állampolgáraik

Derived terms[edit]