állandósult

Hungarian

Etymology

állandósul (“to become permanent”) +‎ -t (past-tense and past-participle suffix)

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈaːlːɒndoːʃult]
• Hyphenation: ál‧lan‧dó‧sult

Verb

állandósult

1. third-person singular indicative past indefinite of állandósul

Participle

állandósult

1. past participle of állandósul

Declension

Inflection (stem in -a-, back harmony)
	singular	plural
nominative	állandósult	állandósultak
accusative	állandósultat	állandósultakat
dative	állandósultnak	állandósultaknak
instrumental	állandósulttal	állandósultakkal
causal-final	állandósultért	állandósultakért
translative	állandósulttá	állandósultakká
terminative	állandósultig	állandósultakig
essive-formal	állandósultként	állandósultakként
essive-modal	—	—
inessive	állandósultban	állandósultakban
superessive	állandósulton	állandósultakon
adessive	állandósultnál	állandósultaknál
illative	állandósultba	állandósultakba
sublative	állandósultra	állandósultakra
allative	állandósulthoz	állandósultakhoz
elative	állandósultból	állandósultakból
delative	állandósultról	állandósultakról
ablative	állandósulttól	állandósultaktól
non-attributive possessive - singular	állandósulté	állandósultaké
non-attributive possessive - plural	állandósultéi	állandósultakéi

Derived terms

Expressions

• állandósult szókapcsolat