álmatlanság

Definition from Wiktionary, the free dictionary
Jump to navigation Jump to search

Hungarian[edit]

Etymology[edit]

álmatlan (sleepless) +‎ -ság (-ness, noun-forming suffix), from the álm- stem of álom (dream, sleep) +‎ -atlan (-less, without)

Pronunciation[edit]

  • IPA(key): [ˈaːlmɒtlɒnʃaːɡ]
  • Hyphenation: ál‧mat‧lan‧ság

Noun[edit]

álmatlanság (plural álmatlanságok)

  1. insomnia, sleeplessness

Declension[edit]

Inflection (stem in -o-, back harmony)
singular plural
nominative álmatlanság álmatlanságok
accusative álmatlanságot álmatlanságokat
dative álmatlanságnak álmatlanságoknak
instrumental álmatlansággal álmatlanságokkal
causal-final álmatlanságért álmatlanságokért
translative álmatlansággá álmatlanságokká
terminative álmatlanságig álmatlanságokig
essive-formal álmatlanságként álmatlanságokként
essive-modal
inessive álmatlanságban álmatlanságokban
superessive álmatlanságon álmatlanságokon
adessive álmatlanságnál álmatlanságoknál
illative álmatlanságba álmatlanságokba
sublative álmatlanságra álmatlanságokra
allative álmatlansághoz álmatlanságokhoz
elative álmatlanságból álmatlanságokból
delative álmatlanságról álmatlanságokról
ablative álmatlanságtól álmatlanságoktól
non-attributive
possessive - singular
álmatlanságé álmatlanságoké
non-attributive
possessive - plural
álmatlanságéi álmatlanságokéi
Possessive forms of álmatlanság
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. álmatlanságom álmatlanságaim
2nd person sing. álmatlanságod álmatlanságaid
3rd person sing. álmatlansága álmatlanságai
1st person plural álmatlanságunk álmatlanságaink
2nd person plural álmatlanságotok álmatlanságaitok
3rd person plural álmatlanságuk álmatlanságaik

Derived terms[edit]