ápolatlanság

Definition from Wiktionary, the free dictionary
Jump to: navigation, search

Hungarian[edit]

Etymology[edit]

ápolatlan +‎ -ság

Pronunciation[edit]

  • IPA(key): [ˈaːpolɒtlɒnʃaːɡ]
  • Hyphenation: ápo‧lat‧lan‧ság

Noun[edit]

ápolatlanság ‎(plural ápolatlanságok)

  1. unkempt appearance
  2. frowziness
  3. slovenliness

Declension[edit]

Inflection (stem in -o-, back harmony)
singular plural
nominative ápolatlanság ápolatlanságok
accusative ápolatlanságot ápolatlanságokat
dative ápolatlanságnak ápolatlanságoknak
instrumental ápolatlansággal ápolatlanságokkal
causal-final ápolatlanságért ápolatlanságokért
translative ápolatlansággá ápolatlanságokká
terminative ápolatlanságig ápolatlanságokig
essive-formal ápolatlanságként ápolatlanságokként
essive-modal
inessive ápolatlanságban ápolatlanságokban
superessive ápolatlanságon ápolatlanságokon
adessive ápolatlanságnál ápolatlanságoknál
illative ápolatlanságba ápolatlanságokba
sublative ápolatlanságra ápolatlanságokra
allative ápolatlansághoz ápolatlanságokhoz
elative ápolatlanságból ápolatlanságokból
delative ápolatlanságról ápolatlanságokról
ablative ápolatlanságtól ápolatlanságoktól
Possessive forms of ápolatlanság
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. ápolatlanságom ápolatlanságaim
2nd person sing. ápolatlanságod ápolatlanságaid
3rd person sing. ápolatlansága ápolatlanságai
1st person plural ápolatlanságunk ápolatlanságaink
2nd person plural ápolatlanságotok ápolatlanságaitok
3rd person plural ápolatlanságuk ápolatlanságaik

Antonyms[edit]