ékesszólás

Definition from Wiktionary, the free dictionary
Jump to: navigation, search

Hungarian[edit]

Etymology[edit]

ékes +‎ szólás

Pronunciation[edit]

  • IPA(key): [ˈeːkɛʃsoːlaːʃ]
  • Hyphenation: ékes‧szó‧lás

Noun[edit]

ékesszólás (plural ékesszólások)

  1. eloquence (the quality of artistry and persuasiveness in speech or writing)

Declension[edit]

Inflection (stem in -o-, back harmony)
singular plural
nominative ékesszólás ékesszólások
accusative ékesszólást ékesszólásokat
dative ékesszólásnak ékesszólásoknak
instrumental ékesszólással ékesszólásokkal
causal-final ékesszólásért ékesszólásokért
translative ékesszólássá ékesszólásokká
terminative ékesszólásig ékesszólásokig
essive-formal ékesszólásként ékesszólásokként
essive-modal
inessive ékesszólásban ékesszólásokban
superessive ékesszóláson ékesszólásokon
adessive ékesszólásnál ékesszólásoknál
illative ékesszólásba ékesszólásokba
sublative ékesszólásra ékesszólásokra
allative ékesszóláshoz ékesszólásokhoz
elative ékesszólásból ékesszólásokból
delative ékesszólásról ékesszólásokról
ablative ékesszólástól ékesszólásoktól
Possessive forms of ékesszólás
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. ékesszólásom ékesszólásaim
2nd person sing. ékesszólásod ékesszólásaid
3rd person sing. ékesszólása ékesszólásai
1st person plural ékesszólásunk ékesszólásaink
2nd person plural ékesszólásotok ékesszólásaitok
3rd person plural ékesszólásuk ékesszólásaik