élmény

Hungarian

Etymology

él (“to live”) +‎ -mény (noun-forming suffix)

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈeːlmeːɲ]
• Hyphenation: él‧mény

Noun

élmény (plural élmények)

1. experience (event of which one is cognizant)

Declension

Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
	singular	plural
nominative	élmény	élmények
accusative	élményt	élményeket
dative	élménynek	élményeknek
instrumental	élménnyel	élményekkel
causal-final	élményért	élményekért
translative	élménnyé	élményekké
terminative	élményig	élményekig
essive-formal	élményként	élményekként
essive-modal	—	—
inessive	élményben	élményekben
superessive	élményen	élményeken
adessive	élménynél	élményeknél
illative	élménybe	élményekbe
sublative	élményre	élményekre
allative	élményhez	élményekhez
elative	élményből	élményekből
delative	élményről	élményekről
ablative	élménytől	élményektől
non-attributive possessive - singular	élményé	élményeké
non-attributive possessive - plural	élményéi	élményekéi

Possessive forms of élmény
possessor	single possession	multiple possessions
1st person sing.	élményem	élményeim
2nd person sing.	élményed	élményeid
3rd person sing.	élménye	élményei
1st person plural	élményünk	élményeink
2nd person plural	élményetek	élményeitek
3rd person plural	élményük	élményeik