érdeke

Definition from Wiktionary, the free dictionary
Jump to: navigation, search

Hungarian[edit]

Etymology[edit]

érdek +‎ -e (possessive suffix)

Pronunciation[edit]

  • IPA(key): [ˈeːrdɛkɛ]
  • Hyphenation: ér‧de‧ke

Noun[edit]

érdeke

  1. third-person singular (single possession) possessive of érdek

Declension[edit]

Inflection (stem in long/high vowel, front unrounded harmony)
singular plural
nominative érdeke
accusative érdekét
dative érdekének
instrumental érdekével
causal-final érdekéért
translative érdekévé
terminative érdekéig
essive-formal érdekeként
essive-modal érdekéül
inessive érdekében
superessive érdekén
adessive érdekénél
illative érdekébe
sublative érdekére
allative érdekéhez
elative érdekéből
delative érdekéről
ablative érdekétől