érvénytelen

From Wiktionary, the free dictionary
Jump to navigation Jump to search

Hungarian

[edit]

Etymology

[edit]

érvény +‎ -telen

Pronunciation

[edit]
  • IPA(key): [ˈeːrveːɲtɛlɛn]
  • Hyphenation: ér‧vény‧te‧len

Adjective

[edit]

érvénytelen (comparative érvénytelenebb, superlative legérvénytelenebb)

  1. invalid

Declension

[edit]
Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
singular plural
nominative érvénytelen érvénytelenek
accusative érvénytelent érvényteleneket
dative érvénytelennek érvényteleneknek
instrumental érvénytelennel érvénytelenekkel
causal-final érvénytelenért érvénytelenekért
translative érvénytelenné érvénytelenekké
terminative érvénytelenig érvénytelenekig
essive-formal érvénytelenként érvénytelenekként
essive-modal érvénytelenül
inessive érvénytelenben érvénytelenekben
superessive érvénytelenen érvényteleneken
adessive érvénytelennél érvényteleneknél
illative érvénytelenbe érvénytelenekbe
sublative érvénytelenre érvénytelenekre
allative érvénytelenhez érvénytelenekhez
elative érvénytelenből érvénytelenekből
delative érvénytelenről érvénytelenekről
ablative érvénytelentől érvénytelenektől
non-attributive
possessive - singular
érvénytelené érvényteleneké
non-attributive
possessive - plural
érvénytelenéi érvénytelenekéi

Derived terms

[edit]

Further reading

[edit]
  • érvénytelen in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (“The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language”, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN
  • érvénytelen in Nóra Ittzés, editor, A magyar nyelv nagyszótára [A Comprehensive Dictionary of the Hungarian Language] (Nszt.), Budapest: Akadémiai Kiadó, 2006–2031 (work in progress; published a–ez as of 2024).