érvénytelen

Definition from Wiktionary, the free dictionary
Jump to: navigation, search

Hungarian[edit]

Etymology[edit]

érvény +‎ -telen

Pronunciation[edit]

  • IPA(key): [ˈeːrveːɲtɛlɛn]
  • Hyphenation: ér‧vény‧te‧len

Adjective[edit]

érvénytelen (comparative érvénytelenebb, superlative legérvénytelenebb)

  1. invalid

Declension[edit]

Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
singular plural
nominative érvénytelen érvénytelenek
accusative érvénytelent érvényteleneket
dative érvénytelennek érvényteleneknek
instrumental érvénytelennel érvénytelenekkel
causal-final érvénytelenért érvénytelenekért
translative érvénytelenné érvénytelenekké
terminative érvénytelenig érvénytelenekig
essive-formal érvénytelenként érvénytelenekként
essive-modal
inessive érvénytelenben érvénytelenekben
superessive érvénytelenen érvényteleneken
adessive érvénytelennél érvényteleneknél
illative érvénytelenbe érvénytelenekbe
sublative érvénytelenre érvénytelenekre
allative érvénytelenhez érvénytelenekhez
elative érvénytelenből érvénytelenekből
delative érvénytelenről érvénytelenekről
ablative érvénytelentől érvénytelenektől