étkészlet

Definition from Wiktionary, the free dictionary
Jump to: navigation, search

Hungarian[edit]

Etymology[edit]

ét +‎ készlet

Pronunciation[edit]

  • IPA(key): [ˈeːtkeːslɛt]
  • Hyphenation: ét‧kész‧let

Noun[edit]

étkészlet (plural étkészletek)

  1. dinner service

Declension[edit]

Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
singular plural
nominative étkészlet étkészletek
accusative étkészletet étkészleteket
dative étkészletnek étkészleteknek
instrumental étkészlettel étkészletekkel
causal-final étkészletért étkészletekért
translative étkészletté étkészletekké
terminative étkészletig étkészletekig
essive-formal étkészletként étkészletekként
essive-modal
inessive étkészletben étkészletekben
superessive étkészleten étkészleteken
adessive étkészletnél étkészleteknél
illative étkészletbe étkészletekbe
sublative étkészletre étkészletekre
allative étkészlethez étkészletekhez
elative étkészletből étkészletekből
delative étkészletről étkészletekről
ablative étkészlettől étkészletektől
Possessive forms of étkészlet
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. étkészletem étkészleteim
2nd person sing. étkészleted étkészleteid
3rd person sing. étkészlete étkészletei
1st person plural étkészletünk étkészleteink
2nd person plural étkészletetek étkészleteitek
3rd person plural étkészletük étkészleteik