étkező

Definition from Wiktionary, the free dictionary
Jump to: navigation, search

Hungarian[edit]

Etymology[edit]

étkezik +‎

Pronunciation[edit]

  • IPA(key): [ˈeːtkɛzøː]
  • Hyphenation: ét‧ke‧ző

Noun[edit]

étkező (plural étkezők)

  1. dining room

Declension[edit]

Inflection (stem in long/high vowel, front rounded harmony)
singular plural
nominative étkező étkezők
accusative étkezőt étkezőket
dative étkezőnek étkezőknek
instrumental étkezővel étkezőkkel
causal-final étkezőért étkezőkért
translative étkezővé étkezőkké
terminative étkezőig étkezőkig
essive-formal étkezőként étkezőkként
essive-modal
inessive étkezőben étkezőkben
superessive étkezőn étkezőkön
adessive étkezőnél étkezőknél
illative étkezőbe étkezőkbe
sublative étkezőre étkezőkre
allative étkezőhöz étkezőkhöz
elative étkezőből étkezőkből
delative étkezőről étkezőkről
ablative étkezőtől étkezőktől
Possessive forms of étkező
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. étkezőm étkezőim
2nd person sing. étkeződ étkezőid
3rd person sing. étkezője étkezői
1st person plural étkezőnk étkezőink
2nd person plural étkezőtök étkezőitek
3rd person plural étkezőjük étkezőik

Derived terms[edit]

Verb[edit]

étkező

  1. present participle of étkezik