ököl

From Wiktionary, the free dictionary
Jump to navigation Jump to search
See also: okol

Hungarian

[edit]

Pronunciation

[edit]
  • IPA(key): [ˈøkøl]
  • Audio:(file)
  • Hyphenation: ököl
  • Rhymes: -øl

Noun

[edit]

ököl (plural öklök)

  1. fist

Declension

[edit]
Inflection (stem in -ö-, front rounded harmony)
singular plural
nominative ököl öklök
accusative öklöt öklöket
dative ökölnek öklöknek
instrumental ököllel öklökkel
causal-final ökölért öklökért
translative ököllé öklökké
terminative ökölig öklökig
essive-formal ökölként öklökként
essive-modal
inessive ökölben öklökben
superessive öklön öklökön
adessive ökölnél öklöknél
illative ökölbe öklökbe
sublative ökölre öklökre
allative ökölhöz öklökhöz
elative ökölből öklökből
delative ökölről öklökről
ablative ököltől öklöktől
non-attributive
possessive - singular
ökölé öklöké
non-attributive
possessive - plural
ököléi öklökéi
Possessive forms of ököl
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. öklöm ökleim
2nd person sing. öklöd ökleid
3rd person sing. ökle öklei
1st person plural öklünk ökleink
2nd person plural öklötök ökleitek
3rd person plural öklük ökleik

Derived terms

[edit]
Compound words

Further reading

[edit]
  • ököl in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (“The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language”, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN