öngyújtó

Hungarian[edit]

ön- (“self”) +‎ gyújtó (“lighter”), from gyújt (“to light”) + -ó (“present participle suffix”)

öngyújtó (plural öngyújtók)

lighter (a small, reusable handheld device for creating fire, especially for lighting cigarettes)

Inflection (stem in long/high vowel, back harmony)
	singular	plural
nominative	öngyújtó	öngyújtók
accusative	öngyújtót	öngyújtókat
dative	öngyújtónak	öngyújtóknak
instrumental	öngyújtóval	öngyújtókkal
causal-final	öngyújtóért	öngyújtókért
translative	öngyújtóvá	öngyújtókká
terminative	öngyújtóig	öngyújtókig
essive-formal	öngyújtóként	öngyújtókként
essive-modal	—	—
inessive	öngyújtóban	öngyújtókban
superessive	öngyújtón	öngyújtókon
adessive	öngyújtónál	öngyújtóknál
illative	öngyújtóba	öngyújtókba
sublative	öngyújtóra	öngyújtókra
allative	öngyújtóhoz	öngyújtókhoz
elative	öngyújtóból	öngyújtókból
delative	öngyújtóról	öngyújtókról
ablative	öngyújtótól	öngyújtóktól
non-attributive possessive - singular	öngyújtóé	öngyújtóké
non-attributive possessive - plural	öngyújtóéi	öngyújtókéi

Possessive forms of öngyújtó
possessor	single possession	multiple possessions
1st person sing.	öngyújtóm	öngyújtóim
2nd person sing.	öngyújtód	öngyújtóid
3rd person sing.	öngyújtója	öngyújtói
1st person plural	öngyújtónk	öngyújtóink
2nd person plural	öngyújtótok	öngyújtóitok
3rd person plural	öngyújtójuk	öngyújtóik