önrendelkezés

Definition from Wiktionary, the free dictionary
Jump to navigation Jump to search

Hungarian[edit]

Etymology[edit]

ön- +‎ rendelkezés

Pronunciation[edit]

  • IPA(key): [ˈønrɛndɛlkɛzeːʃ]
  • Hyphenation: ön‧ren‧del‧ke‧zés

Noun[edit]

önrendelkezés (plural önrendelkezések)

  1. autonomy, self-determination

Declension[edit]

Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
singular plural
nominative önrendelkezés önrendelkezések
accusative önrendelkezést önrendelkezéseket
dative önrendelkezésnek önrendelkezéseknek
instrumental önrendelkezéssel önrendelkezésekkel
causal-final önrendelkezésért önrendelkezésekért
translative önrendelkezéssé önrendelkezésekké
terminative önrendelkezésig önrendelkezésekig
essive-formal önrendelkezésként önrendelkezésekként
essive-modal
inessive önrendelkezésben önrendelkezésekben
superessive önrendelkezésen önrendelkezéseken
adessive önrendelkezésnél önrendelkezéseknél
illative önrendelkezésbe önrendelkezésekbe
sublative önrendelkezésre önrendelkezésekre
allative önrendelkezéshez önrendelkezésekhez
elative önrendelkezésből önrendelkezésekből
delative önrendelkezésről önrendelkezésekről
ablative önrendelkezéstől önrendelkezésektől
Possessive forms of önrendelkezés
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. önrendelkezésem önrendelkezéseim
2nd person sing. önrendelkezésed önrendelkezéseid
3rd person sing. önrendelkezése önrendelkezései
1st person plural önrendelkezésünk önrendelkezéseink
2nd person plural önrendelkezésetek önrendelkezéseitek
3rd person plural önrendelkezésük önrendelkezéseik