önsajnálat

Hungarian

Etymology

ön- +‎ sajnálat

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈønʃɒjnaːlɒt]
• Hyphenation: ön‧saj‧ná‧lat

Noun

önsajnálat (usually uncountable, plural önsajnálatok)

1. self-pity

Declension

Inflection (stem in -o-, back harmony)
	singular	plural
nominative	önsajnálat	önsajnálatok
accusative	önsajnálatot	önsajnálatokat
dative	önsajnálatnak	önsajnálatoknak
instrumental	önsajnálattal	önsajnálatokkal
causal-final	önsajnálatért	önsajnálatokért
translative	önsajnálattá	önsajnálatokká
terminative	önsajnálatig	önsajnálatokig
essive-formal	önsajnálatként	önsajnálatokként
essive-modal	—	—
inessive	önsajnálatban	önsajnálatokban
superessive	önsajnálaton	önsajnálatokon
adessive	önsajnálatnál	önsajnálatoknál
illative	önsajnálatba	önsajnálatokba
sublative	önsajnálatra	önsajnálatokra
allative	önsajnálathoz	önsajnálatokhoz
elative	önsajnálatból	önsajnálatokból
delative	önsajnálatról	önsajnálatokról
ablative	önsajnálattól	önsajnálatoktól
non-attributive possessive - singular	önsajnálaté	önsajnálatoké
non-attributive possessive - plural	önsajnálatéi	önsajnálatokéi

Possessive forms of önsajnálat
possessor	single possession	multiple possessions
1st person sing.	önsajnálatom	önsajnálataim
2nd person sing.	önsajnálatod	önsajnálataid
3rd person sing.	önsajnálata	önsajnálatai
1st person plural	önsajnálatunk	önsajnálataink
2nd person plural	önsajnálatotok	önsajnálataitok
3rd person plural	önsajnálatuk	önsajnálataik