önző

From Wiktionary, the free dictionary
Jump to navigation Jump to search

Hungarian

[edit]

Etymology

[edit]

From ön (self). Created during the Hungarian language reform, which took place in the 18th–19th centuries,[1] presumably with -öz/-z (verb-forming suffix) and (present-participle suffix).

Pronunciation

[edit]
  • IPA(key): [ˈønzøː]
  • Hyphenation: ön‧ző
  • Rhymes: -zøː

Adjective

[edit]

önző (comparative önzőbb, superlative legönzőbb)

  1. selfish
    Synonym: egoista
    Antonym: önzetlen

Declension

[edit]
Inflection of önző
singular plural
nominative önző önzők
önzőek
accusative önzőt önzőket
önzőeket
dative önzőnek önzőknek
önzőeknek
instrumental önzővel önzőkkel
önzőekkel
causal-final önzőért önzőkért
önzőekért
translative önzővé önzőkké
önzőekké
terminative önzőig önzőkig
önzőekig
essive-formal önzőként önzőkként
önzőekként
essive-modal
inessive önzőben önzőkben
önzőekben
superessive önzőn önzőkön
önzőeken
adessive önzőnél önzőknél
önzőeknél
illative önzőbe önzőkbe
önzőekbe
sublative önzőre önzőkre
önzőekre
allative önzőhöz önzőkhöz
önzőekhez
elative önzőből önzőkből
önzőekből
delative önzőről önzőkről
önzőekről
ablative önzőtől önzőktől
önzőektől
non-attributive
possessive - singular
önzőé önzőké
önzőeké
non-attributive
possessive - plural
önzőéi önzőkéi
önzőekéi
[edit]

References

[edit]
  1. ^ önző in Zaicz, Gábor (ed.). Etimológiai szótár: Magyar szavak és toldalékok eredete (‘Dictionary of Etymology: The origin of Hungarian words and affixes’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2006, →ISBN.  (See also its 2nd edition.)

Further reading

[edit]
  • önző in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (“The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language”, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN