önzetlen

Definition from Wiktionary, the free dictionary
Jump to: navigation, search

Hungarian[edit]

Etymology[edit]

From the pronoun ön +‎ -etlen. Created during the Hungarian language reform which took place in the 18th–19th centuries.

Pronunciation[edit]

  • IPA(key): [ˈønzɛtlɛn]
  • Hyphenation: ön‧zet‧len

Adjective[edit]

önzetlen (comparative önzetlenebb, superlative legönzetlenebb)

  1. unselfish, selfless, generous, altruistic

Declension[edit]

Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
singular plural
nominative önzetlen önzetlenek
accusative önzetlent önzetleneket
dative önzetlennek önzetleneknek
instrumental önzetlennel önzetlenekkel
causal-final önzetlenért önzetlenekért
translative önzetlenné önzetlenekké
terminative önzetlenig önzetlenekig
essive-formal önzetlenként önzetlenekként
essive-modal önzetlenül
inessive önzetlenben önzetlenekben
superessive önzetlenen önzetleneken
adessive önzetlennél önzetleneknél
illative önzetlenbe önzetlenekbe
sublative önzetlenre önzetlenekre
allative önzetlenhez önzetlenekhez
elative önzetlenből önzetlenekből
delative önzetlenről önzetlenekről
ablative önzetlentől önzetlenektől

Synonyms[edit]

Antonyms[edit]

Derived terms[edit]