ötvenhét

From Wiktionary, the free dictionary
Archived revision by WingerBot (talk | contribs) as of 09:05, 6 October 2019.
Jump to navigation Jump to search

Hungarian

Etymology

ötven (fifty) +‎ hét (seven)

Pronunciation

  • IPA(key): [ˈøtvɛnɦeːt]
  • Audio:(file)
  • Hyphenation: öt‧ven‧hét

Numeral

ötvenhét

  1. fifty-seven

Declension

Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
singular plural
nominative ötvenhét ötvenhetek
accusative ötvenhetet ötvenheteket
dative ötvenhétnek ötvenheteknek
instrumental ötvenhéttel ötvenhetekkel
causal-final ötvenhétért ötvenhetekért
translative ötvenhétté ötvenhetekké
terminative ötvenhétig ötvenhetekig
essive-formal ötvenhétként ötvenhetekként
essive-modal
inessive ötvenhétben ötvenhetekben
superessive ötvenhéten ötvenheteken
adessive ötvenhétnél ötvenheteknél
illative ötvenhétbe ötvenhetekbe
sublative ötvenhétre ötvenhetekre
allative ötvenhéthez ötvenhetekhez
elative ötvenhétből ötvenhetekből
delative ötvenhétről ötvenhetekről
ablative ötvenhéttől ötvenhetektől
non-attributive
possessive - singular
ötvenhété ötvenheteké
non-attributive
possessive - plural
ötvenhétéi ötvenhetekéi
Possessive forms of ötvenhét
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. ötvenhetem ötvenheteim
2nd person sing. ötvenheted ötvenheteid
3rd person sing. ötvenhete ötvenhetei
1st person plural ötvenhetünk ötvenheteink
2nd person plural ötvenhetetek ötvenheteitek
3rd person plural ötvenhetük ötvenheteik

See also