ötvenhét

Definition from Wiktionary, the free dictionary
Jump to: navigation, search

Hungarian[edit]

Etymology[edit]

ötven (fifty) +‎ hét (seven)

Pronunciation[edit]

  • IPA(key): [ˈøtvɛnɦeːt]
  • (file)
  • Hyphenation: öt‧ven‧hét

Numeral[edit]

ötvenhét

  1. (cardinal) fifty-seven

Declension[edit]

Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
singular plural
nominative ötvenhét ötvenhetek
accusative ötvenhetet ötvenheteket
dative ötvenhétnek ötvenheteknek
instrumental ötvenhéttel ötvenhetekkel
causal-final ötvenhétért ötvenhetekért
translative ötvenhétté ötvenhetekké
terminative ötvenhétig ötvenhetekig
essive-formal ötvenhétként ötvenhetekként
essive-modal
inessive ötvenhétben ötvenhetekben
superessive ötvenhéten ötvenheteken
adessive ötvenhétnél ötvenheteknél
illative ötvenhétbe ötvenhetekbe
sublative ötvenhétre ötvenhetekre
allative ötvenhéthez ötvenhetekhez
elative ötvenhétből ötvenhetekből
delative ötvenhétről ötvenhetekről
ablative ötvenhéttől ötvenhetektől
Possessive forms of ötvenhét
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. ötvenhetem ötvenheteim
2nd person sing. ötvenheted ötvenheteid
3rd person sing. ötvenhete ötvenhetei
1st person plural ötvenhetünk ötvenheteink
2nd person plural ötvenhetetek ötvenheteitek
3rd person plural ötvenhetük ötvenheteik

See also[edit]