ügyintézés

Definition from Wiktionary, the free dictionary
Jump to: navigation, search

Hungarian[edit]

Etymology[edit]

ügy (case) +‎ intézés (management)

Pronunciation[edit]

  • IPA(key): [ˈyɟinteːzeːʃ]
  • Hyphenation: ügy‧in‧té‧zés

Noun[edit]

ügyintézés (plural ügyintézések)

  1. administration, management

Declension[edit]

Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
singular plural
nominative ügyintézés ügyintézések
accusative ügyintézést ügyintézéseket
dative ügyintézésnek ügyintézéseknek
instrumental ügyintézéssel ügyintézésekkel
causal-final ügyintézésért ügyintézésekért
translative ügyintézéssé ügyintézésekké
terminative ügyintézésig ügyintézésekig
essive-formal ügyintézésként ügyintézésekként
essive-modal
inessive ügyintézésben ügyintézésekben
superessive ügyintézésen ügyintézéseken
adessive ügyintézésnél ügyintézéseknél
illative ügyintézésbe ügyintézésekbe
sublative ügyintézésre ügyintézésekre
allative ügyintézéshez ügyintézésekhez
elative ügyintézésből ügyintézésekből
delative ügyintézésről ügyintézésekről
ablative ügyintézéstől ügyintézésektől
Possessive forms of ügyintézés
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. ügyintézésem ügyintézéseim
2nd person sing. ügyintézésed ügyintézéseid
3rd person sing. ügyintézése ügyintézései
1st person plural ügyintézésünk ügyintézéseink
2nd person plural ügyintézésetek ügyintézéseitek
3rd person plural ügyintézésük ügyintézéseik