űrrepülés

Hungarian

Etymology

űr (“space”) +‎ repülés (“flight”)

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈyːrːɛpyleːʃ]
• Hyphenation: űr‧re‧pü‧lés

Noun

űrrepülés (plural űrrepülések)

1. space travel

Declension

Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
	singular	plural
nominative	űrrepülés	űrrepülések
accusative	űrrepülést	űrrepüléseket
dative	űrrepülésnek	űrrepüléseknek
instrumental	űrrepüléssel	űrrepülésekkel
causal-final	űrrepülésért	űrrepülésekért
translative	űrrepüléssé	űrrepülésekké
terminative	űrrepülésig	űrrepülésekig
essive-formal	űrrepülésként	űrrepülésekként
essive-modal	—	—
inessive	űrrepülésben	űrrepülésekben
superessive	űrrepülésen	űrrepüléseken
adessive	űrrepülésnél	űrrepüléseknél
illative	űrrepülésbe	űrrepülésekbe
sublative	űrrepülésre	űrrepülésekre
allative	űrrepüléshez	űrrepülésekhez
elative	űrrepülésből	űrrepülésekből
delative	űrrepülésről	űrrepülésekről
ablative	űrrepüléstől	űrrepülésektől
non-attributive possessive - singular	űrrepülésé	űrrepüléseké
non-attributive possessive - plural	űrrepüléséi	űrrepülésekéi

Possessive forms of űrrepülés
possessor	single possession	multiple possessions
1st person sing.	űrrepülésem	űrrepüléseim
2nd person sing.	űrrepülésed	űrrepüléseid
3rd person sing.	űrrepülése	űrrepülései
1st person plural	űrrepülésünk	űrrepüléseink
2nd person plural	űrrepülésetek	űrrepüléseitek
3rd person plural	űrrepülésük	űrrepüléseik

Further reading

• űrrepülés in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (‘The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN