végső

Hungarian

Etymology

vég (“end”) +‎ -ső (adjective-forming suffix)

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈveːkʃøː]

• Audio:

  (file)

• Hyphenation: vég‧ső
• Rhymes: -ʃøː

Adjective

végső (comparative végsőbb, superlative legvégső or legvégsőbb)

1. final, ultimate

Declension

Inflection (stem in long/high vowel, front rounded harmony)
	singular	plural
nominative	végső	végsők
accusative	végsőt	végsőket
dative	végsőnek	végsőknek
instrumental	végsővel	végsőkkel
causal-final	végsőért	végsőkért
translative	végsővé	végsőkké
terminative	végsőig	végsőkig
essive-formal	végsőként	végsőkként
essive-modal	—	—
inessive	végsőben	végsőkben
superessive	végsőn	végsőkön
adessive	végsőnél	végsőknél
illative	végsőbe	végsőkbe
sublative	végsőre	végsőkre
allative	végsőhöz	végsőkhöz
elative	végsőből	végsőkből
delative	végsőről	végsőkről
ablative	végsőtől	végsőktől
non-attributive possessive - singular	végsőé	végsőké
non-attributive possessive - plural	végsőéi	végsőkéi

Derived terms

• végső soron

Further reading

• végső in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (“The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language”, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN