végső

Definition from Wiktionary, the free dictionary
Jump to: navigation, search

Hungarian[edit]

Etymology[edit]

vég +‎ -ső

Pronunciation[edit]

  • IPA(key): [ˈveːkʃøː]
  • (file)
  • Hyphenation: vég‧ső

Adjective[edit]

végső (comparative végsőbb, superlative legvégsőbb)

  1. final, ultimate

Declension[edit]

Inflection (stem in long/high vowel, front rounded harmony)
singular plural
nominative végső végsők
accusative végsőt végsőket
dative végsőnek végsőknek
instrumental végsővel végsőkkel
causal-final végsőért végsőkért
translative végsővé végsőkké
terminative végsőig végsőkig
essive-formal végsőként végsőkként
essive-modal
inessive végsőben végsőkben
superessive végsőn végsőkön
adessive végsőnél végsőknél
illative végsőbe végsőkbe
sublative végsőre végsőkre
allative végsőhöz végsőkhöz
elative végsőből végsőkből
delative végsőről végsőkről
ablative végsőtől végsőktől