csontú

Hungarian

Etymology

csont (“bone”) +‎ -ú (adjective-forming suffix denoting possession or similarity)

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈt͡ʃontuː]
• Hyphenation: cson‧tú
• Rhymes: -tuː

Adjective

csontú (not comparable)

1. -boned, with a …… bone or bones (having some specific type of bone)

   törékeny csontú ― delicate-boned, frail of bone

Declension

Inflection (stem in -a-, back harmony)
	singular	plural
nominative	csontú	csontúak
accusative	csontút	csontúakat
dative	csontúnak	csontúaknak
instrumental	csontúval	csontúakkal
causal-final	csontúért	csontúakért
translative	csontúvá	csontúakká
terminative	csontúig	csontúakig
essive-formal	csontúként	csontúakként
essive-modal	—	—
inessive	csontúban	csontúakban
superessive	csontún	csontúakon
adessive	csontúnál	csontúaknál
illative	csontúba	csontúakba
sublative	csontúra	csontúakra
allative	csontúhoz	csontúakhoz
elative	csontúból	csontúakból
delative	csontúról	csontúakról
ablative	csontútól	csontúaktól
non-attributive possessive - singular	csontúé	csontúaké
non-attributive possessive - plural	csontúéi	csontúakéi

Coordinate terms

• (second elements of parasynthetic body-part compounds) testű, agyarú, agyú, ajkú, állú, arcú, bajszú/bajuszú, begyű, belű/bélű, bokájú, bordájú, bundájú, bőrű, combú, csápú, csípőjű, csontú, csőrű, derekú, farkú, fejű, fenekű, fogú, fülű, gerincű, gyomrú, hajú, hasú, hátú, heréjű, homlokú, húsú, izmú, karú, keblű, képű, körmű, kezű, lábú, májú, markú, mellkasú, mellű, nyakú, nyelvű, orrú, öklű, patájú, petéjű, pofájú, púpú, sarkú, sejtű, szájú, szakállú, szárnyú, szarvú, szemöldökű, szemű, szívű, szőrű, talpú, tenyerű, térdű, tollú, torkú, tökű, tüdejű, ujjú, üstökű, vállú, vérű; (for plants) ágú, gyökerű, levelű, szárú, sziklevelű, szikű, törzsű, tövű, virágú, virágzatú