kusza

See also: kuszą

Hungarian

Etymology

Of uncertain origin. Either from an unattested verbal stem with -a participle suffix, or back-formation from kuszál (“to tangle”).

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈkusɒ]
• Hyphenation: ku‧sza
• Rhymes: -sɒ

Adjective

kusza (comparative kuszább, superlative legkuszább)

1. entangled
2. confused

   Antonyms: világos, érthető

Declension

Inflection (stem in long/high vowel, back harmony)
	singular	plural
nominative	kusza	kuszák
accusative	kuszát	kuszákat
dative	kuszának	kuszáknak
instrumental	kuszával	kuszákkal
causal-final	kuszáért	kuszákért
translative	kuszává	kuszákká
terminative	kuszáig	kuszákig
essive-formal	kuszaként	kuszákként
essive-modal	—	—
inessive	kuszában	kuszákban
superessive	kuszán	kuszákon
adessive	kuszánál	kuszáknál
illative	kuszába	kuszákba
sublative	kuszára	kuszákra
allative	kuszához	kuszákhoz
elative	kuszából	kuszákból
delative	kuszáról	kuszákról
ablative	kuszától	kuszáktól
non-attributive possessive - singular	kuszáé	kuszáké
non-attributive possessive - plural	kuszáéi	kuszákéi

Further reading

• kusza in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (“The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language”, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN

---

Polish

kusza

Etymology

Probably from Czech kuše.

Pronunciation

• IPA^(key): /ˈku.ʂa/

• Audio:

  (file)

• Rhymes: -uʂa
• Syllabification: ku‧sza

Noun

kusza f

1. crossbow (mechanised weapon, based on the bow and arrow)

   Synonym: samostrzał

Declension

Declension of kusza

	singular	plural
nominative	kusza	kusze
genitive	kuszy	kusz
dative	kuszy	kuszom
accusative	kuszę	kusze
instrumental	kuszą	kuszami
locative	kuszy	kuszach
vocative	kuszo	kusze

Hypernyms

• broń
• oręż

Derived terms

• kusznik

 

Further reading

• kusza in Wielki słownik języka polskiego, Instytut Języka Polskiego PAN
• kusza in Polish dictionaries at PWN