lúd

See also: lud, lûd, and ľud

Hungarian

Etymology

From Proto-Finno-Ugric *lunta or *linta, compare with Mansi, Finnish lintu, Estonian lind, and Ter Sami lonnˈt.

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈluːd]
• Hyphenation: lúd
• Rhymes: -uːd

Noun

lúd (plural ludak)

1. goose

   Synonym: liba

   Hyponym: (gander) gúnár

Declension

Inflection (stem in -a-, back harmony)
	singular	plural
nominative	lúd	ludak
accusative	ludat	ludakat
dative	lúdnak	ludaknak
instrumental	lúddal	ludakkal
causal-final	lúdért	ludakért
translative	lúddá	ludakká
terminative	lúdig	ludakig
essive-formal	lúdként	ludakként
essive-modal	—	—
inessive	lúdban	ludakban
superessive	lúdon	ludakon
adessive	lúdnál	ludaknál
illative	lúdba	ludakba
sublative	lúdra	ludakra
allative	lúdhoz	ludakhoz
elative	lúdból	ludakból
delative	lúdról	ludakról
ablative	lúdtól	ludaktól
non-attributive possessive - singular	lúdé	ludaké
non-attributive possessive - plural	lúdéi	ludakéi

Possessive forms of lúd
possessor	single possession	multiple possessions
1st person sing.	ludam	lúdjaim
2nd person sing.	ludad	lúdjaid
3rd person sing.	lúdja	lúdjai
1st person plural	ludunk	lúdjaink
2nd person plural	ludatok	lúdjaitok
3rd person plural	lúdjuk	lúdjaik

Derived terms

Compound words

• lúdláb

 

Expressions

• nyári lúd

 

Further reading

• lúd in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (“The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language”, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN

Anagrams

• dúl