tehén

See also: техен

Hungarian

Etymology

Of debated origin:

1. From an Iranian language, compare Avestan daēnav- ("female animal"), Middle Persian dēnodag ("female; milk"). Cognates with Sanskrit धेनु (dhenú, “cow, milch”).
2. From Proto-Uralic *tewä (“elk”).

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈtɛɦeːn]
• Hyphenation: te‧hén
• Rhymes: -eːn

Noun

tehén (plural tehenek)

1. cow
2. doe, hind

Declension

Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
	singular	plural
nominative	tehén	tehenek
accusative	tehenet	teheneket
dative	tehénnek	teheneknek
instrumental	tehénnel	tehenekkel
causal-final	tehénért	tehenekért
translative	tehénné	tehenekké
terminative	tehénig	tehenekig
essive-formal	tehénként	tehenekként
essive-modal	—	—
inessive	tehénben	tehenekben
superessive	tehénen	teheneken
adessive	tehénnél	teheneknél
illative	tehénbe	tehenekbe
sublative	tehénre	tehenekre
allative	tehénhez	tehenekhez
elative	tehénből	tehenekből
delative	tehénről	tehenekről
ablative	tehéntől	tehenektől
non-attributive possessive - singular	tehéné	teheneké
non-attributive possessive - plural	tehénéi	tehenekéi

Possessive forms of tehén
possessor	single possession	multiple possessions
1st person sing.	tehenem	teheneim
2nd person sing.	tehened	teheneid
3rd person sing.	tehene	tehenei
1st person plural	tehenünk	teheneink
2nd person plural	tehenetek	teheneitek
3rd person plural	tehenük	teheneik

Derived terms

• tehenes
• tehenész
• tehénkedik

 

Compound words

• fejőstehén
• szarvastehén
• tehénistálló

 

Further reading

• tehén in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (“The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language”, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN