Istennő

Definition from Wiktionary, the free dictionary
Jump to: navigation, search
See also: istennő

Hungarian[edit]

Etymology[edit]

Isten +‎

Pronunciation[edit]

  • IPA(key): [ˈiʃtɛnːøː]
  • Hyphenation: Is‧ten‧nő

Proper noun[edit]

Istennő

  1. Goddess (single goddess of various monotheistic religions)

Declension[edit]

Inflection (stem in long/high vowel, front rounded harmony)
singular plural
nominative Istennő Istennők
accusative Istennőt Istennőket
dative Istennőnek Istennőknek
instrumental Istennővel Istennőkkel
causal-final Istennőért Istennőkért
translative Istennővé Istennőkké
terminative Istennőig Istennőkig
essive-formal Istennőként Istennőkként
essive-modal
inessive Istennőben Istennőkben
superessive Istennőn Istennőkön
adessive Istennőnél Istennőknél
illative Istennőbe Istennőkbe
sublative Istennőre Istennőkre
allative Istennőhöz Istennőkhöz
elative Istennőből Istennőkből
delative Istennőről Istennőkről
ablative Istennőtől Istennőktől
Possessive forms of Istennő
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. Istennőm Istennőim
2nd person sing. Istennőd Istennőid
3rd person sing. Istennője Istennői
1st person plural Istennőnk Istennőink
2nd person plural Istennőtök Istennőitek
3rd person plural Istennőjük Istennőik