Kis

Definition from Wiktionary, the free dictionary
Jump to navigation Jump to search
See also: kis, KIs, kiś, kış, кіш, and киш

Hungarian[edit]

Etymology[edit]

From kis (small, little).

Pronunciation[edit]

Proper noun[edit]

Kis

  1. a surname
    • 1909 September 16, Zsigmond Móricz, “Tragédia”, in Nyugat[1], volume 2, number 18:
      Kis János megette az almásételt, amit szeplős, málészájú fia, aki ijesztően hasonlított hozzá, kihozott utána. Azután körülnézett, de lusta volt keresztig menni s ott helyben dőlt el a tarlón.
      (please add an English translation of this quote)

Declension[edit]

Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
singular plural
nominative Kis Kisek
accusative Kist Kiseket
dative Kisnek Kiseknek
instrumental Kissel Kisekkel
causal-final Kisért Kisekért
translative Kissé Kisekké
terminative Kisig Kisekig
essive-formal Kisként Kisekként
essive-modal
inessive Kisben Kisekben
superessive Kisen Kiseken
adessive Kisnél Kiseknél
illative Kisbe Kisekbe
sublative Kisre Kisekre
allative Kishez Kisekhez
elative Kisből Kisekből
delative Kisről Kisekről
ablative Kistől Kisektől
non-attributive
possessive - singular
Kisé Kiseké
non-attributive
possessive - plural
Kiséi Kisekéi
Possessive forms of Kis
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. Kisem Kiseim
2nd person sing. Kised Kiseid
3rd person sing. Kise Kisei
1st person plural Kisünk Kiseink
2nd person plural Kisetek Kiseitek
3rd person plural Kisük Kiseik