alaptalan

Definition from Wiktionary, the free dictionary
Jump to: navigation, search

Hungarian[edit]

Etymology[edit]

alap +‎ -talan

Pronunciation[edit]

  • IPA(key): [ˈɒlɒptɒlɒn]
  • Hyphenation: alap‧ta‧lan

Adjective[edit]

alaptalan (comparative alaptalanabb, superlative legalaptalanabb)

  1. baseless, groundless, unfounded

Declension[edit]

Inflection (stem in -o-, back harmony)
singular plural
nominative alaptalan alaptalanok
accusative alaptalant alaptalanokat
dative alaptalannak alaptalanoknak
instrumental alaptalannal alaptalanokkal
causal-final alaptalanért alaptalanokért
translative alaptalanná alaptalanokká
terminative alaptalanig alaptalanokig
essive-formal alaptalanként alaptalanokként
essive-modal alaptalanul
inessive alaptalanban alaptalanokban
superessive alaptalanon alaptalanokon
adessive alaptalannál alaptalanoknál
illative alaptalanba alaptalanokba
sublative alaptalanra alaptalanokra
allative alaptalanhoz alaptalanokhoz
elative alaptalanból alaptalanokból
delative alaptalanról alaptalanokról
ablative alaptalantól alaptalanoktól

Synonyms[edit]

Derived terms[edit]