alföld

Definition from Wiktionary, the free dictionary
Jump to: navigation, search
See also: Alföld

Hungarian[edit]

Etymology[edit]

al- +‎ föld

Pronunciation[edit]

  • IPA(key): [ˈɒlføld]
  • (file)
  • Hyphenation: al‧föld

Noun[edit]

alföld (plural alföldek)

  1. lowland
  2. plain, an expanse of land with relatively low relief.

Declension[edit]

Inflection (stem in -e-, front rounded harmony)
singular plural
nominative alföld alföldek
accusative alföldet alföldeket
dative alföldnek alföldeknek
instrumental alfölddel alföldekkel
causal-final alföldért alföldekért
translative alfölddé alföldekké
terminative alföldig alföldekig
essive-formal alföldként alföldekként
essive-modal
inessive alföldben alföldekben
superessive alföldön alföldeken
adessive alföldnél alföldeknél
illative alföldbe alföldekbe
sublative alföldre alföldekre
allative alföldhöz alföldekhez
elative alföldből alföldekből
delative alföldről alföldekről
ablative alföldtől alföldektől
Possessive forms of alföld
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. alföldem alföldjeim
2nd person sing. alfölded alföldjeid
3rd person sing. alföldje alföldjei
1st person plural alföldünk alföldjeink
2nd person plural alföldetek alföldjeitek
3rd person plural alföldjük alföldjeik

Derived terms[edit]