alföld

See also: Alföld

Hungarian

Etymology

al- +‎ föld

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈɒlføld]

• Audio:

  (file)

• Hyphenation: al‧föld

Noun

alföld (plural alföldek)

1. lowland
2. plain, an expanse of land with relatively low relief.

Declension

Inflection (stem in -e-, front rounded harmony)
	singular	plural
nominative	alföld	alföldek
accusative	alföldet	alföldeket
dative	alföldnek	alföldeknek
instrumental	alfölddel	alföldekkel
causal-final	alföldért	alföldekért
translative	alfölddé	alföldekké
terminative	alföldig	alföldekig
essive-formal	alföldként	alföldekként
essive-modal	—	—
inessive	alföldben	alföldekben
superessive	alföldön	alföldeken
adessive	alföldnél	alföldeknél
illative	alföldbe	alföldekbe
sublative	alföldre	alföldekre
allative	alföldhöz	alföldekhez
elative	alföldből	alföldekből
delative	alföldről	alföldekről
ablative	alföldtől	alföldektől
non-attributive possessive - singular	alföldé	alföldeké
non-attributive possessive - plural	alföldéi	alföldekéi

Possessive forms of alföld
possessor	single possession	multiple possessions
1st person sing.	alföldem	alföldjeim
2nd person sing.	alfölded	alföldjeid
3rd person sing.	alföldje	alföldjei
1st person plural	alföldünk	alföldjeink
2nd person plural	alföldetek	alföldjeitek
3rd person plural	alföldjük	alföldjeik

Derived terms

• alföldi