antagonizmus

Definition from Wiktionary, the free dictionary
Jump to: navigation, search

Hungarian[edit]

Etymology[edit]

From German Antagonismus[1] using the +‎ -izmus ending.

Pronunciation[edit]

  • IPA(key): /ˈɒntɒɡonizmuʃ/
  • Hyphenation: an‧ta‧go‧niz‧mus

Noun[edit]

antagonizmus ‎(plural antagonizmusok)

  1. antagonism

Declension[edit]

Inflection (plural in -ok, back harmony)
singular plural
nominative antagonizmus antagonizmusok
accusative antagonizmust antagonizmusokat
dative antagonizmusnak antagonizmusoknak
instrumental antagonizmussal antagonizmusokkal
causal-final antagonizmusért antagonizmusokért
translative antagonizmussá antagonizmusokká
terminative antagonizmusig antagonizmusokig
essive-formal antagonizmusként antagonizmusokként
essive-modal
inessive antagonizmusban antagonizmusokban
superessive antagonizmuson antagonizmusokon
adessive antagonizmusnál antagonizmusoknál
illative antagonizmusba antagonizmusokba
sublative antagonizmusra antagonizmusokra
allative antagonizmushoz antagonizmusokhoz
elative antagonizmusból antagonizmusokból
delative antagonizmusról antagonizmusokról
ablative antagonizmustól antagonizmusoktól
Possessive forms of antagonizmus
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. antagonizmusom antagonizmusaim
2nd person sing. antagonizmusod antagonizmusaid
3rd person sing. antagonizmusa antagonizmusai
1st person plural antagonizmusunk antagonizmusaink
2nd person plural antagonizmusotok antagonizmusaitok
3rd person plural antagonizmusuk antagonizmusaik

References[edit]

  1. ^ Tótfalusi István, Idegenszó-tár: Idegen szavak értelmező és etimológiai szótára. Tinta Könyvkiadó, Budapest, 2005, ISBN 963 7094 20 2