antinómia

Definition from Wiktionary, the free dictionary
Jump to: navigation, search
See also: antinomia

Hungarian[edit]

Etymology[edit]

From Ancient Greek αντινομία(antinomía, contradiction). [1]

Pronunciation[edit]

  • IPA(key): [ˈɒntinoːmiʲɒ]
  • Hyphenation: an‧ti‧nó‧mia

Noun[edit]

antinómia ‎(plural antinómiák)

  1. antinomy

Declension[edit]

Inflection (stem in long/high vowel, back harmony)
singular plural
nominative antinómia antinómiák
accusative antinómiát antinómiákat
dative antinómiának antinómiáknak
instrumental antinómiával antinómiákkal
causal-final antinómiáért antinómiákért
translative antinómiává antinómiákká
terminative antinómiáig antinómiákig
essive-formal antinómiaként antinómiákként
essive-modal
inessive antinómiában antinómiákban
superessive antinómián antinómiákon
adessive antinómiánál antinómiáknál
illative antinómiába antinómiákba
sublative antinómiára antinómiákra
allative antinómiához antinómiákhoz
elative antinómiából antinómiákból
delative antinómiáról antinómiákról
ablative antinómiától antinómiáktól
Possessive forms of antinómia
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. antinómiám antinómiáim
2nd person sing. antinómiád antinómiáid
3rd person sing. antinómiája antinómiái
1st person plural antinómiánk antinómiáink
2nd person plural antinómiátok antinómiáitok
3rd person plural antinómiájuk antinómiáik

References[edit]

  1. ^ Tótfalusi István, Idegenszó-tár: Idegen szavak értelmező és etimológiai szótára. Tinta Könyvkiadó, Budapest, 2005, ISBN 963 7094 20 2