arisztokratikus

Definition from Wiktionary, the free dictionary
Jump to navigation Jump to search

Hungarian[edit]

Etymology[edit]

Borrowed from German aristokratisch, from French aristocratique, from Ancient Greek ἀριστοκρατικός (aristokratikós).[1] With Latinate -ikus ending.

Pronunciation[edit]

  • IPA(key): [ ˈɒristokrɒtikuʃ]
  • Hyphenation: arisz‧tok‧ra‧ti‧kus
  • Rhymes: -uʃ

Adjective[edit]

arisztokratikus (comparative arisztokratikusabb, superlative legarisztokratikusabb)

  1. aristocratic

Declension[edit]

Inflection (stem in -a-, back harmony)
singular plural
nominative arisztokratikus arisztokratikusak
accusative arisztokratikusat arisztokratikusakat
dative arisztokratikusnak arisztokratikusaknak
instrumental arisztokratikussal arisztokratikusakkal
causal-final arisztokratikusért arisztokratikusakért
translative arisztokratikussá arisztokratikusakká
terminative arisztokratikusig arisztokratikusakig
essive-formal arisztokratikusként arisztokratikusakként
essive-modal
inessive arisztokratikusban arisztokratikusakban
superessive arisztokratikuson arisztokratikusakon
adessive arisztokratikusnál arisztokratikusaknál
illative arisztokratikusba arisztokratikusakba
sublative arisztokratikusra arisztokratikusakra
allative arisztokratikushoz arisztokratikusakhoz
elative arisztokratikusból arisztokratikusakból
delative arisztokratikusról arisztokratikusakról
ablative arisztokratikustól arisztokratikusaktól
non-attributive
possessive - singular
arisztokratikusé arisztokratikusaké
non-attributive
possessive - plural
arisztokratikuséi arisztokratikusakéi

Derived terms[edit]

See also[edit]

References[edit]

  1. ^ Tótfalusi, István. Idegenszó-tár: Idegen szavak értelmező és etimológiai szótára (’A Storehouse of Foreign Words: an explanatory and etymological dictionary of foreign words’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2005. →ISBN