arisztokrata
Hungarian
[edit]Etymology
[edit]From German Aristokrat, from French aristocrate. First attested in 1791.[1][2]
Pronunciation
[edit]Adjective
[edit]arisztokrata (comparative arisztokratább, superlative legarisztokratább)
Declension
[edit]| singular | plural | |
|---|---|---|
| nominative | arisztokrata | arisztokraták |
| accusative | arisztokratát | arisztokratákat |
| dative | arisztokratának | arisztokratáknak |
| instrumental | arisztokratával | arisztokratákkal |
| causal-final | arisztokratáért | arisztokratákért |
| translative | arisztokratává | arisztokratákká |
| terminative | arisztokratáig | arisztokratákig |
| essive-formal | arisztokrataként | arisztokratákként |
| essive-modal | — | — |
| inessive | arisztokratában | arisztokratákban |
| superessive | arisztokratán | arisztokratákon |
| adessive | arisztokratánál | arisztokratáknál |
| illative | arisztokratába | arisztokratákba |
| sublative | arisztokratára | arisztokratákra |
| allative | arisztokratához | arisztokratákhoz |
| elative | arisztokratából | arisztokratákból |
| delative | arisztokratáról | arisztokratákról |
| ablative | arisztokratától | arisztokratáktól |
| non-attributive possessive – singular |
arisztokratáé | arisztokratáké |
| non-attributive possessive – plural |
arisztokratáéi | arisztokratákéi |
Noun
[edit]arisztokrata (plural arisztokraták)
Declension
[edit]| singular | plural | |
|---|---|---|
| nominative | arisztokrata | arisztokraták |
| accusative | arisztokratát | arisztokratákat |
| dative | arisztokratának | arisztokratáknak |
| instrumental | arisztokratával | arisztokratákkal |
| causal-final | arisztokratáért | arisztokratákért |
| translative | arisztokratává | arisztokratákká |
| terminative | arisztokratáig | arisztokratákig |
| essive-formal | arisztokrataként | arisztokratákként |
| essive-modal | — | — |
| inessive | arisztokratában | arisztokratákban |
| superessive | arisztokratán | arisztokratákon |
| adessive | arisztokratánál | arisztokratáknál |
| illative | arisztokratába | arisztokratákba |
| sublative | arisztokratára | arisztokratákra |
| allative | arisztokratához | arisztokratákhoz |
| elative | arisztokratából | arisztokratákból |
| delative | arisztokratáról | arisztokratákról |
| ablative | arisztokratától | arisztokratáktól |
| non-attributive possessive – singular |
arisztokratáé | arisztokratáké |
| non-attributive possessive – plural |
arisztokratáéi | arisztokratákéi |
| possessor | single possession | multiple possessions |
|---|---|---|
| 1st person sing. | arisztokratám | arisztokratáim |
| 2nd person sing. | arisztokratád | arisztokratáid |
| 3rd person sing. | arisztokratája | arisztokratái |
| 1st person plural | arisztokratánk | arisztokratáink |
| 2nd person plural | arisztokratátok | arisztokratáitok |
| 3rd person plural | arisztokratájuk | arisztokratáik |
Derived terms
[edit]Related terms
[edit]References
[edit]- ^ arisztokrata in Károly Gerstner, editor, Új magyar etimológiai szótár [New Etymological Dictionary of Hungarian] (ÚESz.), Online edition (beta version), Budapest: MTA Research Institute for Linguistics / Hungarian Research Centre for Linguistics, 2011–2025.
- ^ István Tótfalusi (2005), Idegenszó-tár: Idegen szavak értelmező és etimológiai szótára [A Storehouse of Foreign Words: An Explanatory and Etymological Dictionary of Foreign Words], Budapest: Tinta, →ISBN
Further reading
[edit]- arisztokrata in Géza Bárczi, László Országh, et al., editors, A magyar nyelv értelmező szótára [The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language] (ÉrtSz.), Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN.
- arisztokrata in Nóra Ittzés, editor, A magyar nyelv nagyszótára [A Comprehensive Dictionary of the Hungarian Language] (Nszt.), Budapest: Akadémiai Kiadó, 2006–2031 (work in progress; published a–ez as of 2026).