arisztokrata
Jump to navigation
Jump to search
Hungarian[edit]
Etymology[edit]
From German Aristokrat, from French aristocrate.[1]
Pronunciation[edit]
Adjective[edit]
arisztokrata (comparative arisztokratább, superlative legarisztokratább)
Declension[edit]
| Inflection (stem in long/high vowel, back harmony) | ||
|---|---|---|
| singular | plural | |
| nominative | arisztokrata | arisztokraták |
| accusative | arisztokratát | arisztokratákat |
| dative | arisztokratának | arisztokratáknak |
| instrumental | arisztokratával | arisztokratákkal |
| causal-final | arisztokratáért | arisztokratákért |
| translative | arisztokratává | arisztokratákká |
| terminative | arisztokratáig | arisztokratákig |
| essive-formal | arisztokrataként | arisztokratákként |
| essive-modal | — | — |
| inessive | arisztokratában | arisztokratákban |
| superessive | arisztokratán | arisztokratákon |
| adessive | arisztokratánál | arisztokratáknál |
| illative | arisztokratába | arisztokratákba |
| sublative | arisztokratára | arisztokratákra |
| allative | arisztokratához | arisztokratákhoz |
| elative | arisztokratából | arisztokratákból |
| delative | arisztokratáról | arisztokratákról |
| ablative | arisztokratától | arisztokratáktól |
| non-attributive possessive - singular |
arisztokratáé | arisztokratáké |
| non-attributive possessive - plural |
arisztokratáéi | arisztokratákéi |
Noun[edit]
arisztokrata (plural arisztokraták)
Declension[edit]
| Inflection (stem in long/high vowel, back harmony) | ||
|---|---|---|
| singular | plural | |
| nominative | arisztokrata | arisztokraták |
| accusative | arisztokratát | arisztokratákat |
| dative | arisztokratának | arisztokratáknak |
| instrumental | arisztokratával | arisztokratákkal |
| causal-final | arisztokratáért | arisztokratákért |
| translative | arisztokratává | arisztokratákká |
| terminative | arisztokratáig | arisztokratákig |
| essive-formal | arisztokrataként | arisztokratákként |
| essive-modal | — | — |
| inessive | arisztokratában | arisztokratákban |
| superessive | arisztokratán | arisztokratákon |
| adessive | arisztokratánál | arisztokratáknál |
| illative | arisztokratába | arisztokratákba |
| sublative | arisztokratára | arisztokratákra |
| allative | arisztokratához | arisztokratákhoz |
| elative | arisztokratából | arisztokratákból |
| delative | arisztokratáról | arisztokratákról |
| ablative | arisztokratától | arisztokratáktól |
| non-attributive possessive - singular |
arisztokratáé | arisztokratáké |
| non-attributive possessive - plural |
arisztokratáéi | arisztokratákéi |
| Possessive forms of arisztokrata | ||
|---|---|---|
| possessor | single possession | multiple possessions |
| 1st person sing. | arisztokratám | arisztokratáim |
| 2nd person sing. | arisztokratád | arisztokratáid |
| 3rd person sing. | arisztokratája | arisztokratái |
| 1st person plural | arisztokratánk | arisztokratáink |
| 2nd person plural | arisztokratátok | arisztokratáitok |
| 3rd person plural | arisztokratájuk | arisztokratáik |
Related terms[edit]
References[edit]
- ^ Tótfalusi, István. Idegenszó-tár: Idegen szavak értelmező és etimológiai szótára (’A Storehouse of Foreign Words: an explanatory and etymological dictionary of foreign words’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2005. →ISBN
Further reading[edit]
- arisztokrata in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (‘The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN
- arisztokrata in Ittzés, Nóra (ed.). A magyar nyelv nagyszótára (‘A Comprehensive Dictionary of the Hungarian Language’). Budapest: Akadémiai Kiadó, 2006–2031 (work in progress; published A–ez as of 2024)