artikulált

Hungarian

Etymology

artikulál (“to articulate”) +‎ -t

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈɒrtikulaːlt]

• Audio

  (file)

• Hyphenation: ar‧ti‧ku‧lált
• Rhymes: -aːlt

Verb

artikulált

1. third-person singular indicative past indefinite of artikulál

   Nem jól artikulált. ― S/he didn’t articulate well.

Participle

artikulált

1. past participle of artikulál

Adjective

artikulált (comparative artikuláltabb, superlative legartikuláltabb)

1. articulate

   Antonym: artikulálatlan

Declension

Inflection (stem in -a-, back harmony)
	singular	plural
nominative	artikulált	artikuláltak
accusative	artikuláltat	artikuláltakat
dative	artikuláltnak	artikuláltaknak
instrumental	artikulálttal	artikuláltakkal
causal-final	artikuláltért	artikuláltakért
translative	artikulálttá	artikuláltakká
terminative	artikuláltig	artikuláltakig
essive-formal	artikuláltként	artikuláltakként
essive-modal	—	—
inessive	artikuláltban	artikuláltakban
superessive	artikulálton	artikuláltakon
adessive	artikuláltnál	artikuláltaknál
illative	artikuláltba	artikuláltakba
sublative	artikuláltra	artikuláltakra
allative	artikulálthoz	artikuláltakhoz
elative	artikuláltból	artikuláltakból
delative	artikuláltról	artikuláltakról
ablative	artikulálttól	artikuláltaktól
non-attributive possessive - singular	artikulálté	artikuláltaké
non-attributive possessive - plural	artikuláltéi	artikuláltakéi

Further reading

• artikulált in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (‘The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN
• artikulált in Ittzés, Nóra (ed.). A magyar nyelv nagyszótára (‘A Comprehensive Dictionary of the Hungarian Language’). Budapest: Akadémiai Kiadó, 2006–2031 (work in progress; published A–ez as of 2024)