aszkéta

Definition from Wiktionary, the free dictionary
Jump to: navigation, search

Hungarian[edit]

Etymology[edit]

From the Latin asceta, from the Ancient Greek ἀσκητής ‎(askētḗs, practitioner, monk), from ἀσκεῖν ‎(askeîn, to exercise).

Pronunciation[edit]

  • IPA(key): [ˈɒskeːtɒ]
  • Hyphenation: asz‧ké‧ta

Noun[edit]

aszkéta ‎(plural aszkéták)

  1. ascetic

Declension[edit]

Inflection (stem in long/high vowel, back harmony)
singular plural
nominative aszkéta aszkéták
accusative aszkétát aszkétákat
dative aszkétának aszkétáknak
instrumental aszkétával aszkétákkal
causal-final aszkétáért aszkétákért
translative aszkétává aszkétákká
terminative aszkétáig aszkétákig
essive-formal aszkétaként aszkétákként
essive-modal
inessive aszkétában aszkétákban
superessive aszkétán aszkétákon
adessive aszkétánál aszkétáknál
illative aszkétába aszkétákba
sublative aszkétára aszkétákra
allative aszkétához aszkétákhoz
elative aszkétából aszkétákból
delative aszkétáról aszkétákról
ablative aszkétától aszkétáktól
Possessive forms of aszkéta
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. aszkétám aszkétáim
2nd person sing. aszkétád aszkétáid
3rd person sing. aszkétája aszkétái
1st person plural aszkétánk aszkétáink
2nd person plural aszkétátok aszkétáitok
3rd person plural aszkétájuk aszkétáik

Related terms[edit]