asztácium

Hungarian

Chemical element
At
Previous: polónium (Po)
Next: radon (Rn)

Etymology

From New Latin astatium, from Ancient Greek ἄστατος (ástatos, “unstable”).

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈɒstaːt͡sijum]
• Hyphenation: asz‧tá‧ci‧um
• Rhymes: -um

Noun

asztácium (usually uncountable, plural asztáciumok)

1. astatine (chemical element)

Declension

Inflection (stem in -o-, back harmony)
	singular	plural
nominative	asztácium	asztáciumok
accusative	asztáciumot	asztáciumokat
dative	asztáciumnak	asztáciumoknak
instrumental	asztáciummal	asztáciumokkal
causal-final	asztáciumért	asztáciumokért
translative	asztáciummá	asztáciumokká
terminative	asztáciumig	asztáciumokig
essive-formal	asztáciumként	asztáciumokként
essive-modal	—	—
inessive	asztáciumban	asztáciumokban
superessive	asztáciumon	asztáciumokon
adessive	asztáciumnál	asztáciumoknál
illative	asztáciumba	asztáciumokba
sublative	asztáciumra	asztáciumokra
allative	asztáciumhoz	asztáciumokhoz
elative	asztáciumból	asztáciumokból
delative	asztáciumról	asztáciumokról
ablative	asztáciumtól	asztáciumoktól
non-attributive possessive - singular	asztáciumé	asztáciumoké
non-attributive possessive - plural	asztáciuméi	asztáciumokéi

Possessive forms of asztácium
possessor	single possession	multiple possessions
1st person sing.	asztáciumom	asztáciumaim
2nd person sing.	asztáciumod	asztáciumaid
3rd person sing.	asztáciuma	asztáciumai
1st person plural	asztáciumunk	asztáciumaink
2nd person plural	asztáciumotok	asztáciumaitok
3rd person plural	asztáciumuk	asztáciumaik