asztácium

Definition from Wiktionary, the free dictionary
Jump to: navigation, search

Hungarian[edit]

Hungarian Wikipedia has an article on:
Wikipedia hu

Etymology[edit]

From New Latin astatium, from Ancient Greek ἄστατος (ástatos, unstable). [1]

Pronunciation[edit]

  • IPA(key): [ˈɒstaːt͡siʲum]
  • Hyphenation: asz‧tá‧ci‧um

Noun[edit]

asztácium

  1. astatine (the chemical element)

Declension[edit]

Inflection (stem in -o-, back harmony)
singular plural
nominative asztácium asztáciumok
accusative asztáciumot asztáciumokat
dative asztáciumnak asztáciumoknak
instrumental asztáciummal asztáciumokkal
causal-final asztáciumért asztáciumokért
translative asztáciummá asztáciumokká
terminative asztáciumig asztáciumokig
essive-formal asztáciumként asztáciumokként
essive-modal
inessive asztáciumban asztáciumokban
superessive asztáciumon asztáciumokon
adessive asztáciumnál asztáciumoknál
illative asztáciumba asztáciumokba
sublative asztáciumra asztáciumokra
allative asztáciumhoz asztáciumokhoz
elative asztáciumból asztáciumokból
delative asztáciumról asztáciumokról
ablative asztáciumtól asztáciumoktól
Possessive forms of asztácium
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. asztáciumom asztáciumaim
2nd person sing. asztáciumod asztáciumaid
3rd person sing. asztáciuma asztáciumai
1st person plural asztáciumunk asztáciumaink
2nd person plural asztáciumotok asztáciumaitok
3rd person plural asztáciumuk asztáciumaik

References[edit]