bölcs

Definition from Wiktionary, the free dictionary
Jump to: navigation, search

Hungarian[edit]

Etymology[edit]

From a Turkic language, compare Turkish büyücü (magician).

Pronunciation[edit]

Adjective[edit]

bölcs (comparative bölcsebb, superlative legbölcsebb)

  1. wise

Declension[edit]

Inflection (stem in -e-, front rounded harmony)
singular plural
nominative bölcs bölcsek
accusative bölcset bölcseket
dative bölcsnek bölcseknek
instrumental bölccsel bölcsekkel
causal-final bölcsért bölcsekért
translative bölccsé bölcsekké
terminative bölcsig bölcsekig
essive-formal bölcsként bölcsekként
essive-modal
inessive bölcsben bölcsekben
superessive bölcsön bölcseken
adessive bölcsnél bölcseknél
illative bölcsbe bölcsekbe
sublative bölcsre bölcsekre
allative bölcshöz bölcsekhez
elative bölcsből bölcsekből
delative bölcsről bölcsekről
ablative bölcstől bölcsektől

Antonyms[edit]

Derived terms[edit]

Noun[edit]

bölcs (plural bölcsek)

  1. wise man, sage

Declension[edit]

Inflection (stem in -e-, front rounded harmony)
singular plural
nominative bölcs bölcsek
accusative bölcset bölcseket
dative bölcsnek bölcseknek
instrumental bölccsel bölcsekkel
causal-final bölcsért bölcsekért
translative bölccsé bölcsekké
terminative bölcsig bölcsekig
essive-formal bölcsként bölcsekként
essive-modal
inessive bölcsben bölcsekben
superessive bölcsön bölcseken
adessive bölcsnél bölcseknél
illative bölcsbe bölcsekbe
sublative bölcsre bölcsekre
allative bölcshöz bölcsekhez
elative bölcsből bölcsekből
delative bölcsről bölcsekről
ablative bölcstől bölcsektől
Possessive forms of bölcs
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. bölcsem bölcseim
2nd person sing. bölcsed bölcseid
3rd person sing. bölcse bölcsei
1st person plural bölcsünk bölcseink
2nd person plural bölcsetek bölcseitek
3rd person plural bölcsük bölcseik

Derived terms[edit]