bőség

Definition from Wiktionary, the free dictionary
Jump to: navigation, search

Hungarian[edit]

Etymology[edit]

+‎ -ség

Pronunciation[edit]

  • IPA(key): [ˈbøːʃeːɡ]
  • (file)
  • Hyphenation: bő‧ség

Noun[edit]

bőség ‎(plural bőségek)

  1. abundance

Declension[edit]

Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
singular plural
nominative bőség bőségek
accusative bőséget bőségeket
dative bőségnek bőségeknek
instrumental bőséggel bőségekkel
causal-final bőségért bőségekért
translative bőséggé bőségekké
terminative bőségig bőségekig
essive-formal bőségként bőségekként
essive-modal
inessive bőségben bőségekben
superessive bőségen bőségeken
adessive bőségnél bőségeknél
illative bőségbe bőségekbe
sublative bőségre bőségekre
allative bőséghez bőségekhez
elative bőségből bőségekből
delative bőségről bőségekről
ablative bőségtől bőségektől
Possessive forms of bőség
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. bőségem bőségeim
2nd person sing. bőséged bőségeid
3rd person sing. bősége bőségei
1st person plural bőségünk bőségeink
2nd person plural bőségetek bőségeitek
3rd person plural bőségük bőségeik

Derived terms[edit]

(Compound words):