banális

Definition from Wiktionary, the free dictionary
Jump to: navigation, search

Hungarian[edit]

Etymology[edit]

From German and French banal.[1]

Pronunciation[edit]

  • IPA(key): [ˈbɒnaːliʃ]
  • (file)
  • Hyphenation: ba‧ná‧lis

Adjective[edit]

banális (comparative banálisabb, superlative legbanálisabb)

  1. banal

Declension[edit]

Inflection (stem in -a-, back harmony)
singular plural
nominative banális banálisak
accusative banálisat banálisakat
dative banálisnak banálisaknak
instrumental banálissal banálisakkal
causal-final banálisért banálisakért
translative banálissá banálisakká
terminative banálisig banálisakig
essive-formal banálisként banálisakként
essive-modal
inessive banálisban banálisakban
superessive banálison banálisakon
adessive banálisnál banálisaknál
illative banálisba banálisakba
sublative banálisra banálisakra
allative banálishoz banálisakhoz
elative banálisból banálisakból
delative banálisról banálisakról
ablative banálistól banálisaktól

References[edit]

  1. ^ Tótfalusi István, Idegenszó-tár: Idegen szavak értelmező és etimológiai szótára. Tinta Könyvkiadó, Budapest, 2005, ISBN 963 7094 20 2