banális
Hungarian
Etymology
From German and French banal.[1] With -ális ending.
Pronunciation
Adjective
banális (comparative banálisabb, superlative legbanálisabb)
Declension
| Inflection (stem in -a-, back harmony) | ||
|---|---|---|
| singular | plural | |
| nominative | banális | banálisak |
| accusative | banálisat | banálisakat |
| dative | banálisnak | banálisaknak |
| instrumental | banálissal | banálisakkal |
| causal-final | banálisért | banálisakért |
| translative | banálissá | banálisakká |
| terminative | banálisig | banálisakig |
| essive-formal | banálisként | banálisakként |
| essive-modal | — | — |
| inessive | banálisban | banálisakban |
| superessive | banálison | banálisakon |
| adessive | banálisnál | banálisaknál |
| illative | banálisba | banálisakba |
| sublative | banálisra | banálisakra |
| allative | banálishoz | banálisakhoz |
| elative | banálisból | banálisakból |
| delative | banálisról | banálisakról |
| ablative | banálistól | banálisaktól |
| non-attributive possessive - singular |
banálisé | banálisaké |
| non-attributive possessive - plural |
banáliséi | banálisakéi |
References
- ^ Tótfalusi, István. Idegenszó-tár: Idegen szavak értelmező és etimológiai szótára (’A Storehouse of Foreign Words: an explanatory and etymological dictionary of foreign words’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2005. →ISBN