befogó

Hungarian

befogó (c1 and c2)

Etymology

befog +‎ -ó

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈbɛfoɡoː]
• Hyphenation: be‧fo‧gó

Verb

befogó

1. (deprecated template usage) present participle of befog

Noun

befogó (plural befogók)

1. (geometry) cathetus, leg (either of the sides of a right triangle other than its hypotenuse)

Declension

Inflection (stem in long/high vowel, back harmony)
	singular	plural
nominative	befogó	befogók
accusative	befogót	befogókat
dative	befogónak	befogóknak
instrumental	befogóval	befogókkal
causal-final	befogóért	befogókért
translative	befogóvá	befogókká
terminative	befogóig	befogókig
essive-formal	befogóként	befogókként
essive-modal	—	—
inessive	befogóban	befogókban
superessive	befogón	befogókon
adessive	befogónál	befogóknál
illative	befogóba	befogókba
sublative	befogóra	befogókra
allative	befogóhoz	befogókhoz
elative	befogóból	befogókból
delative	befogóról	befogókról
ablative	befogótól	befogóktól
non-attributive possessive - singular	befogóé	befogóké
non-attributive possessive - plural	befogóéi	befogókéi

Possessive forms of befogó
possessor	single possession	multiple possessions
1st person sing.	befogóm	befogóim
2nd person sing.	befogód	befogóid
3rd person sing.	befogója	befogói
1st person plural	befogónk	befogóink
2nd person plural	befogótok	befogóitok
3rd person plural	befogójuk	befogóik