behemót

Definition from Wiktionary, the free dictionary
Jump to navigation Jump to search

Hungarian[edit]

Hungarian Wikipedia has an article on:
Wikipedia hu

Etymology[edit]

From Hebrew בְּהֵמוֹת(behemót).

Pronunciation[edit]

  • IPA(key): [ˈbɛhɛmoːt]
  • Hyphenation: be‧he‧mót

Noun[edit]

behemót (plural behemótok)

  1. behemoth

Declension[edit]

Inflection (stem in -o-, back harmony)
singular plural
nominative behemót behemótok
accusative behemótot behemótokat
dative behemótnak behemótoknak
instrumental behemóttal behemótokkal
causal-final behemótért behemótokért
translative behemóttá behemótokká
terminative behemótig behemótokig
essive-formal behemótként behemótokként
essive-modal
inessive behemótban behemótokban
superessive behemóton behemótokon
adessive behemótnál behemótoknál
illative behemótba behemótokba
sublative behemótra behemótokra
allative behemóthoz behemótokhoz
elative behemótból behemótokból
delative behemótról behemótokról
ablative behemóttól behemótoktól
non-attributive
possessive - singular
behemóté behemótoké
non-attributive
possessive - plural
behemótéi behemótokéi
Possessive forms of behemót
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. behemótom behemótjaim
2nd person sing. behemótod behemótjaid
3rd person sing. behemótja behemótjai
1st person plural behemótunk behemótjaink
2nd person plural behemótotok behemótjaitok
3rd person plural behemótjuk behemótjaik