beképzelt

From Wiktionary, the free dictionary
Jump to navigation Jump to search

Hungarian

[edit]

Etymology

[edit]

Calque of German eingebildet

Pronunciation

[edit]
  • IPA(key): [ˈbɛkeːbzɛlt]
  • Hyphenation: be‧kép‧zelt
  • Rhymes: -ɛlt

Adjective

[edit]

beképzelt (comparative beképzeltebb, superlative legbeképzeltebb)

  1. conceited, self-important (having an excessively favorable opinion of one's abilities, appearance)

Declension

[edit]
Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
singular plural
nominative beképzelt beképzeltek
accusative beképzeltet beképzelteket
dative beképzeltnek beképzelteknek
instrumental beképzelttel beképzeltekkel
causal-final beképzeltért beképzeltekért
translative beképzeltté beképzeltekké
terminative beképzeltig beképzeltekig
essive-formal beképzeltként beképzeltekként
essive-modal
inessive beképzeltben beképzeltekben
superessive beképzelten beképzelteken
adessive beképzeltnél beképzelteknél
illative beképzeltbe beképzeltekbe
sublative beképzeltre beképzeltekre
allative beképzelthez beképzeltekhez
elative beképzeltből beképzeltekből
delative beképzeltről beképzeltekről
ablative beképzelttől beképzeltektől
non-attributive
possessive - singular
beképzelté beképzelteké
non-attributive
possessive - plural
beképzeltéi beképzeltekéi

Further reading

[edit]
  • beképzelt in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (“The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language”, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN
  • beképzelt in Nóra Ittzés, editor, A magyar nyelv nagyszótára [A Comprehensive Dictionary of the Hungarian Language] (Nszt.), Budapest: Akadémiai Kiadó, 2006–2031 (work in progress; published a–ez as of 2024).