bensőség

From Wiktionary, the free dictionary
Jump to navigation Jump to search

Hungarian[edit]

Etymology[edit]

benső +‎ -ség

Pronunciation[edit]

  • IPA(key): [ˈbɛnʃøːʃeːɡ]
  • Hyphenation: ben‧ső‧ség

Noun[edit]

bensőség (plural bensőségek)

  1. intimacy, warmth, closeness

Declension[edit]

Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
singular plural
nominative bensőség bensőségek
accusative bensőséget bensőségeket
dative bensőségnek bensőségeknek
instrumental bensőséggel bensőségekkel
causal-final bensőségért bensőségekért
translative bensőséggé bensőségekké
terminative bensőségig bensőségekig
essive-formal bensőségként bensőségekként
essive-modal
inessive bensőségben bensőségekben
superessive bensőségen bensőségeken
adessive bensőségnél bensőségeknél
illative bensőségbe bensőségekbe
sublative bensőségre bensőségekre
allative bensőséghez bensőségekhez
elative bensőségből bensőségekből
delative bensőségről bensőségekről
ablative bensőségtől bensőségektől
non-attributive
possessive - singular
bensőségé bensőségeké
non-attributive
possessive - plural
bensőségéi bensőségekéi
Possessive forms of bensőség
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. bensőségem bensőségeim
2nd person sing. bensőséged bensőségeid
3rd person sing. bensősége bensőségei
1st person plural bensőségünk bensőségeink
2nd person plural bensőségetek bensőségeitek
3rd person plural bensőségük bensőségeik

Derived terms[edit]

Further reading[edit]

  • bensőség in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (‘The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN
  • bensőség in Ittzés, Nóra (ed.). A magyar nyelv nagyszótára (‘A Comprehensive Dictionary of the Hungarian Language’). Budapest: Akadémiai Kiadó, 2006–2031 (work in progress; published A–ez as of 2024)