bivaly

Hungarian

Etymology

Borrowed from a South Slavic language, from Proto-Slavic *byvolъ.

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈbivɒj]

• Audio

  (file)

• Hyphenation: bi‧valy
• Rhymes: -ɒj

Noun

bivaly (plural bivalyok)

1. buffalo

Declension

Inflection (stem in -o-, back harmony)
	singular	plural
nominative	bivaly	bivalyok
accusative	bivalyt	bivalyokat
dative	bivalynak	bivalyoknak
instrumental	bivallyal	bivalyokkal
causal-final	bivalyért	bivalyokért
translative	bivallyá	bivalyokká
terminative	bivalyig	bivalyokig
essive-formal	bivalyként	bivalyokként
essive-modal	—	—
inessive	bivalyban	bivalyokban
superessive	bivalyon	bivalyokon
adessive	bivalynál	bivalyoknál
illative	bivalyba	bivalyokba
sublative	bivalyra	bivalyokra
allative	bivalyhoz	bivalyokhoz
elative	bivalyból	bivalyokból
delative	bivalyról	bivalyokról
ablative	bivalytól	bivalyoktól
non-attributive possessive - singular	bivalyé	bivalyoké
non-attributive possessive - plural	bivalyéi	bivalyokéi

Possessive forms of bivaly
possessor	single possession	multiple possessions
1st person sing.	bivalyom	bivalyaim
2nd person sing.	bivalyod	bivalyaid
3rd person sing.	bivalya	bivalyai
1st person plural	bivalyunk	bivalyaink
2nd person plural	bivalyotok	bivalyaitok
3rd person plural	bivalyuk	bivalyaik

Derived terms

Compound words

• bivalybika
• bivalyerő
• bivalyerős
• bivalyökör
• bivalypásztor
• bivalyszekér

 

Expressions

• erős, mint a bivaly

 

See also

• Appendix:Hungarian words with ly

Further reading

• bivaly in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (‘The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN
• bivaly in Ittzés, Nóra (ed.). A magyar nyelv nagyszótára (‘A Comprehensive Dictionary of the Hungarian Language’). Budapest: Akadémiai Kiadó, 2006–2031 (work in progress; published A–ez as of 2024)