bohém

Definition from Wiktionary, the free dictionary
Jump to: navigation, search
See also: bohem

Hungarian[edit]

Etymology[edit]

From French bohème (bohemian), from Medieval Latin bohemus (Bohemian).

Pronunciation[edit]

  • IPA(key): [ˈboɦeːm]
  • (file)
  • Hyphenation: bo‧hém

Adjective[edit]

bohém (comparative bohémebb, superlative legbohémebb)

  1. bohemian

Declension[edit]

Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
singular plural
nominative bohém bohémek
accusative bohémet bohémeket
dative bohémnek bohémeknek
instrumental bohémmel bohémekkel
causal-final bohémért bohémekért
translative bohémmé bohémekké
terminative bohémig bohémekig
essive-formal bohémként bohémekként
essive-modal
inessive bohémben bohémekben
superessive bohémen bohémeken
adessive bohémnél bohémeknél
illative bohémbe bohémekbe
sublative bohémre bohémekre
allative bohémhez bohémekhez
elative bohémből bohémekből
delative bohémről bohémekről
ablative bohémtől bohémektől

Noun[edit]

bohém (plural bohémek)

  1. bohemian

Declension[edit]

Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
singular plural
nominative bohém bohémek
accusative bohémet bohémeket
dative bohémnek bohémeknek
instrumental bohémmel bohémekkel
causal-final bohémért bohémekért
translative bohémmé bohémekké
terminative bohémig bohémekig
essive-formal bohémként bohémekként
essive-modal
inessive bohémben bohémekben
superessive bohémen bohémeken
adessive bohémnél bohémeknél
illative bohémbe bohémekbe
sublative bohémre bohémekre
allative bohémhez bohémekhez
elative bohémből bohémekből
delative bohémről bohémekről
ablative bohémtől bohémektől
Possessive forms of bohém
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. bohémem bohémjeim
2nd person sing. bohémed bohémjeid
3rd person sing. bohémje bohémjei
1st person plural bohémünk bohémjeink
2nd person plural bohémetek bohémjeitek
3rd person plural bohémjük bohémjeik