boldogtalan

Definition from Wiktionary, the free dictionary
Jump to: navigation, search

Hungarian[edit]

Etymology[edit]

boldog +‎ -talan

Pronunciation[edit]

  • IPA(key): /ˈboldoktɒlɒn/
  • (file)
  • Hyphenation: bol‧dog‧ta‧lan

Adjective[edit]

boldogtalan (comparative boldogtalanabb, superlative legboldogtalanabb)

  1. unhappy

Declension[edit]

Inflection (stem in -o-, back harmony)
singular plural
nominative boldogtalan boldogtalanok
accusative boldogtalant boldogtalanokat
dative boldogtalannak boldogtalanoknak
instrumental boldogtalannal boldogtalanokkal
causal-final boldogtalanért boldogtalanokért
translative boldogtalanná boldogtalanokká
terminative boldogtalanig boldogtalanokig
essive-formal boldogtalanként boldogtalanokként
essive-modal boldogtalanul
inessive boldogtalanban boldogtalanokban
superessive boldogtalanon boldogtalanokon
adessive boldogtalannál boldogtalanoknál
illative boldogtalanba boldogtalanokba
sublative boldogtalanra boldogtalanokra
allative boldogtalanhoz boldogtalanokhoz
elative boldogtalanból boldogtalanokból
delative boldogtalanról boldogtalanokról
ablative boldogtalantól boldogtalanoktól

Antonyms[edit]

Derived terms[edit]