boldogtalan

Hungarian

Etymology

boldog (“happy”) +‎ -talan (“un-”, adjective-forming suffix)

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈboldoktɒlɒn]

• Audio:

  (file)

• Hyphenation: bol‧dog‧ta‧lan

Adjective

boldogtalan (comparative boldogtalanabb, superlative legboldogtalanabb)

1. unhappy

   Antonym: boldog

Declension

Inflection (stem in -o-, back harmony)
	singular	plural
nominative	boldogtalan	boldogtalanok
accusative	boldogtalant	boldogtalanokat
dative	boldogtalannak	boldogtalanoknak
instrumental	boldogtalannal	boldogtalanokkal
causal-final	boldogtalanért	boldogtalanokért
translative	boldogtalanná	boldogtalanokká
terminative	boldogtalanig	boldogtalanokig
essive-formal	boldogtalanként	boldogtalanokként
essive-modal	boldogtalanul	—
inessive	boldogtalanban	boldogtalanokban
superessive	boldogtalanon	boldogtalanokon
adessive	boldogtalannál	boldogtalanoknál
illative	boldogtalanba	boldogtalanokba
sublative	boldogtalanra	boldogtalanokra
allative	boldogtalanhoz	boldogtalanokhoz
elative	boldogtalanból	boldogtalanokból
delative	boldogtalanról	boldogtalanokról
ablative	boldogtalantól	boldogtalanoktól
non-attributive possessive - singular	boldogtalané	boldogtalanoké
non-attributive possessive - plural	boldogtalanéi	boldogtalanokéi

Derived terms

• boldogtalanít
• boldogtalankodik
• boldogtalanság

 

Compound words

• boldog-boldogtalan

 

Further reading

• boldogtalan in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (“The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language”, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN
• boldogtalan in Nóra Ittzés, editor, A magyar nyelv nagyszótára [A Comprehensive Dictionary of the Hungarian Language] (Nszt.), Budapest: Akadémiai Kiadó, 2006–2031 (work in progress; published a–ez as of 2024).