boldogtalanság

Hungarian

Etymology

boldogtalan +‎ -ság

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈboldoktɒlɒnʃaːɡ]
• Hyphenation: bol‧dog‧ta‧lan‧ság

Noun

boldogtalanság (plural boldogtalanságok)

1. unhappiness

Declension

Inflection (stem in -o-, back harmony)
	singular	plural
nominative	boldogtalanság	boldogtalanságok
accusative	boldogtalanságot	boldogtalanságokat
dative	boldogtalanságnak	boldogtalanságoknak
instrumental	boldogtalansággal	boldogtalanságokkal
causal-final	boldogtalanságért	boldogtalanságokért
translative	boldogtalansággá	boldogtalanságokká
terminative	boldogtalanságig	boldogtalanságokig
essive-formal	boldogtalanságként	boldogtalanságokként
essive-modal	—	—
inessive	boldogtalanságban	boldogtalanságokban
superessive	boldogtalanságon	boldogtalanságokon
adessive	boldogtalanságnál	boldogtalanságoknál
illative	boldogtalanságba	boldogtalanságokba
sublative	boldogtalanságra	boldogtalanságokra
allative	boldogtalansághoz	boldogtalanságokhoz
elative	boldogtalanságból	boldogtalanságokból
delative	boldogtalanságról	boldogtalanságokról
ablative	boldogtalanságtól	boldogtalanságoktól
non-attributive possessive - singular	boldogtalanságé	boldogtalanságoké
non-attributive possessive - plural	boldogtalanságéi	boldogtalanságokéi

Possessive forms of boldogtalanság
possessor	single possession	multiple possessions
1st person sing.	boldogtalanságom	boldogtalanságaim
2nd person sing.	boldogtalanságod	boldogtalanságaid
3rd person sing.	boldogtalansága	boldogtalanságai
1st person plural	boldogtalanságunk	boldogtalanságaink
2nd person plural	boldogtalanságotok	boldogtalanságaitok
3rd person plural	boldogtalanságuk	boldogtalanságaik